Sziasztok!

Azokra gondolva, akik először járnak itt, újra elmesélem, hogy mi is ez a blog.

Tavaly szakított velem életem szerelme, ami rettentően megviselt. De aztán arra gondoltam, hogy ha már ez történt velem, megpróbálhatnék valamiféle "hasznot" kovácsolni a nyomorúságomból, így elkezdtem leírni, hogy éppen mit élek át és hogy mi segített az adott pillanatot, helyzetet átvészelni.

Reméltem, hogy ezzel segítek azoknak az embereknek, akik szintén hasonló cipőben járnak, hogy a történetemből erőt meríthetnek és hogy "módszereimet" alkalmazva hamarabb léphetnek a gyógyulás útjára.

Szerencsére sok pozitív visszajelzést kaptam az eltelt majd másfél évben, így bizton merem állítani, hogy a dolog működik. Természetesen a saját tapasztalataim is ezt támasztják alá, hiszen itt vagyok, élek és boldog vagyok, holott akkor azt hittem nem élem túl..

Ha Te is ezt érzed most, vagy a kiheverés bármelyik stádiumában jársz, kérlek olvasd el a legelejétől ezt a blogot (kis segítség, ennek a lapnak az alján kezdődik: http://szakitasutanazelet.blog.hu/2012/7 ), hogy minél előbb túl légy rajta és teljes életet élhess!

Szeretettel,

Lia

Kedves Lia!

Nemrég szakítottunk a párommal, pár hetes huzavona után. Idén szeptemberben lettünk volna együtt már 3 éve. Már egy jó ideje nem úgy működött, ahogy kellett volna, ezért tulajdonképpen nem ért villámcsapásként a szakítás sem. Már egy ideje én is játszottam fejben a gondolattal... Végül ő mondta ki, hogy legyen vége, mert semmi nem fog változni.

Röviden, ami szétrombolta a dolgot, az a távolság. Csak hétvégente tudtunk találkozni. Ez így ment már egy éve. Ebbe a hétvégébe ő mindent bele akart sűríteni és mindig én sínylettem meg, mert mindig velem töltötte a legkevesebb időt. Nem tudott másoknak nemet mondani, csak nekem. Egy idő után kiveszett az intimitás és a meghittség a kapcsolatból. Én szerettem volna visszafordítani a dolgot, de ő úgy érezte, hogy már nem érdemes.

A hatalmas keserűség mellett ott van az óriási megkönnyebbülés érzése is, hogy nincs több vita, kiborulás, idegtépés amiatt, hogy nem vagyunk együtt eleget. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy nagy kő esett le a szívemről. Azóta sokkal nyugodtabb a lelkiállapotom. Ugyanakkor tudom, hogy mit veszítettem, de a lelki nyugalmamat visszakaptam, és ez valahogy ellensúlyozza a veszteség érzését.

Egyik kedves olvasóm (akit elneveztem Napsugárnak) leveléből osztok meg most veletek néhány gondolatot.

Ő is túl van egy szakításon és most azon dolgozik, hogy újra felépítse az életét. Hozzáállása példaértékű és nem mindennapi lelkierőről ad tanúbizonyságot.

"Akárhogy is közelítem meg a történteket, életem legjobb dolga történt velem. Személyi edzőhöz járok, fogytam jó pár kilót. Emellett önfejlesztő szemináriumokat hallgatok, gondolkodom a világ és önmagam viszonyáról, gyakorlom a pozitív gondolkodást, ilyesmi. Évekig nem voltam képes így szemlélni a világot, mint most. Jó érzés!"

Nekem is jó érzés volt olvasni ezt a levelet. Persze nem arról van szó, hogy az élet csupa mosoly és vidámság egy szakítás után, hanem arról, hogyan találjunk új értékeket, célokat egy ilyen helyzetben.

Korábbi bejegyzéseimben már írtam, hogy egy szakításnál nem létezik jobb önismereti tréning. Akkor, hogyha az első gyászidőszak elmúltával képesek vagyunk tárgyilagosan állni a dolgokhoz.

Egyedül maradtunk? Igen.

Fáj ez nekünk? Nagyon.

Túl leszünk ezen egyszer? Kétség kívül.

És mi lesz addig is? Hát ez. Rá kell jönnünk, hogy kik vagyunk valójában, mit adott nekünk ez a kapcsolat, hogyan tudjuk a hasznunkra fordítani a tapasztalatokat. Egyszerűen nem adódik ennél jobb alkalom az életben, amit arra használhatsz, hogy rájöjj, milyen erős és értékes vagy. Ősi bölcsesség, hogy minden rosszban van valami jó. Ez nagy igazság. Higgy abban, hogy minden okkal történik, bízz magadban és bízz a jövődben, mert minden okod megvan rá!

Várom továbbra is a leveleiteket!

Szeretettel:

Lia

Halihó!

Körülbelül egy héttel ezelőtt technikai probléma lépett fel az email postafiókommal kapcsolatban.

Nem jutott eszembe jobb megoldás, kreáltam egy új email-címet:

eletszakitasutan@gmail.com

Arra kérném azt, aki írt az előző címre és nem kapott választ, küldje el a levelét az új címre!

Megértéseteket köszönöm és természetesen innentől kezdve megint visszaáll a rend. :)

Szeretettel:

Lia

Szemezgettem a szakitasutanazelet@gmail.com címre érkező email-ek közül és elsőként Juli levelét választottam (akit a valóságban persze nem így hívnak).

Szia Lia!

Kedves Juli!

Nagyon örülök, hogy írtál, ez egy fontos lépés, azt jelenti, hogy már felfogtad a helyzeted és változtatni akarsz rajta. Kérdés, hogy milyen irányba. Általában nem tanácsolom, hogy bárki is próbálja meg visszacsábítani azt, aki elhagyta, mindig a tiszta lapra, új életre koncentrálok. De 12 év nagyon hosszú idő és Ti sokkal jobban ismeritek egymást, semhogy egy idegen ebbe beleszólhatna. Szóval ha azt érzed, hogy van reális esély arra, hogy újra együtt legyetek, akkor ahhoz most el kell engedned.
Ne keresd, ne foglalkozz vele. Ha néhány hét után nem érzi a hiányod és nem kerül elő, akkor sajnos el kell fogadnod, hogy külön utakon mentek tovább és a Te utad sok meglepetést tartogat még a számodra. Nagy valószínűséggel később, mikor újra boldog leszel valaki más oldalán, még hálás is leszel, amiért kilépett az életedből.

Viszont ha úgy gondolod a döntése végleges, akkor felesleges hamis álmokat dédelgetni, meg kell kezdened az elszakadást. Kezdve azzal, hogy minden szálat elvágsz, ami hozzá köt. Mivel még csak három hét telt el, javaslom, hogy egyelőre ne keresd és csak saját magadra koncentrálj. A blogban sok erre vonatkozó hasznos tanácsot olvashatsz. Majd ha már eléggé összeszedted magad, akkor állj elé és mondd meg neki, hogy nem várhatsz az idők végezetéig, amíg kitalálja, hogy mit szeretne, a saját sorsodról Te döntesz és mivel ő akart menni, viselje a következményeit is, nem leszel a biztos pont (és lakás) az életében, ahová bármikor visszatérhet.
Meg kell próbálni eladni a lakást, a lényeg, hogy már ne kössön össze titeket semmi.

De ahogy mondtam, ez még odébb lesz, az első pár hét sajnos keményen a túlélésről szól, de hidd el, bármennyire is azt érzed most, nem fogsz belehalni. Én is azt hittem nem élem túl, de nem csak hogy még mindig életben vagyok, de már sokkal jobban is érzem magam.

Az persze sokat segítene, ha nem lennél egyedül. Viszont nem feltétlenül kell arra várnod, hogy valamelyik párban élő barátod időt szakítson Rád, legyél nyitott és ismerj meg új embereket. Menj el csoportos órákra, bármilyenre, ami Téged érdekel és beszélgess bátran új arcokkal, nőkkel, férfiakkal és aki szimpatikus, annak ajánld fel Te, hogy csináljatok közös programot. Ilyenkor az új arcok, új élmények, programok valóságos gyógyírként hatnak a fájó szívre.

Fogadd meg ezeket a tanácsokat, legyél nagyon bátor, ahogy eddig is és írj bármikor, ha szükséged van rám.

Szeretettel:

Lia

Sziasztok Sorstársak!

Ne tévesszen meg senkit, hogy a történet tavalyi, változatlanul él a postafiókom (eletszakitasutan@gmail.com), várom mindenki levelét szeretettel.

Sőt, az is megfordult a fejemben, hogy hétről-hétre közreadok egy-egy olvasói levelet válasszal együtt, persze név nélkül. Természetesen, ha írsz és nem szeretnéd, hogy a Te történeted megjelenjen, ezt is tiszteletben tartom.

Mit szóltok az ötlethez?

Ebben a borongós, szürke, kicsit sem tavaszias áprilisban nem egyszerű pozitívnak lenni, de kívánom Nektek, hogy legyetek bátrak és erősek, hamarosan ki fog sütni a nap! :)

Egy nagy képzeletbeli ölelést küld:

Lia

Drága Olvasók!

Eltelt egy hónap az utolsó bejelentkezésem óta, aminek köszönhetően sok új tapasztalatra tettem szert a szakítás folyamatát illetően és van egy jó hírem is: egész biztos, hogy senki nem fog belehalni!

Aki most talált rá erre az oldalra, Nekik még mindig azt tanácsolom, hogy görgessenek le egészen a legelső bejegyzésig és onnan haladjanak felfelé, ahogy a lelkiállapotuk megkívánja.

Akik eddig is velem tartottak, íme az elmúlt egy hónap tapasztalatai:

Ha valaki, akkor én megértem azt, amikor úgy érzed, semmi értelme többé az életednek. Pontosan ezt éreztem én is és nem tudtam elképzelni, hogy ez valaha el fog múlni. De az idő tényleg segít és ha nem bízod a véletlenre a dolgok alakulását, Te magad is sokat tehetsz azért, hogy hamar jobban legyél.

Többek közt értem ez alatt azokat a tippeket, amiket itt a régebbi bejegyzésekben olvashattatok. Ha nem csak átsiklotok felettük, hanem igenis összeszeditek magatokat és legalább néhány tanácsot megfogadtok, már sokat tettetek önmagatokért.

A másik és egyben kulcsfontosságú (valamint talán a legnehezebb, tudjátok, hogy nem hazudok :) ) lépés, hogy meg kell szakítani minden, ismétlem MINDEN kapcsolatot az exszel. Ha esetleg haraggal váltatok el, akkor nem is olyan nehéz ez, de ha nem, akkor annál keményebb megtenni. De muszáj! Nem azt mondom, hogy örökre, de egy hosszú időre mindenképp.

Ami engem illet, pár hete eljutottam erre a szintre, mert meguntam azt, hogy nem tudok elszakadni az emlékektől, sőt, keresett is, ami megint csak nem sokat segített az ügyön. Így az egyik beszélgetésünk alkalmával megmondtam, hogy ne keressen többet, én se fogom őt (ahogy én eddig sem tettem) és zárjuk le szépen ezt az egészet. Se telefon, se email, még facebookról is letöröltem. Azt hittem jobban megvisel majd, ehhez képest inkább megkönnyebbültem. Ki kellett zárnom ahhoz az életemből, hogy teljesen új fejezetet nyithassak. És most így néhány hét távlatából azt mondom jól döntöttem.

Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, újra el kezdtem élvezni az életet, sőt, ami azt illeti, találkoztam is valakivel, aki felkeltette az érdeklődésem, ami megint csak azt bizonyítja, hogy nem áll meg az élet egy kemény szakítás után. Persze nem azt mondom, hogy élveztem ezt az időszakot, de az elmúlt három hónapban rengeteget megtudtam saját magamról és büszkeséggel tölt el a tudat, hogy képes voltam felállni a padlóról. Szóval bátran tanácsolom nektek ugyanezt, merjetek elszakadni és magatok mögött hagyni minden fájdalmat!

Van még valami, ami viszont egyenesen boldogsággal tölt el: Ti magatok! Egyre többen írtok, tanácsot kértek, vagy éppen csak elmesélitek, hogy egy kis fogódzóra leltetek ebben a blogban és ez rendkívüli módon megmelengeti a szívemet. Ígérem, ezután sem tűnök el, és Ti is mindig megtaláltok a szakitasutanazelet@gmail.com email-címen!

Ölellek Benneteket!

Lia

Egy barátnőm, aki évek óta szingli, szokta mondogatni, hogy ő önmagához hű. És milyen jó gondolat ez! Ha már mindenképpen kell találnunk egy jó oldalát a történteknek, ez mindenképpen az. Most egy ideig nem kell senkinek sem megfelelned, csak saját magadnak. És ez több, mint szuper és izgalmas!

Van egy rakás olyan dolog minden ember életében, amit szívesen megtenne, kipróbálna, megvenne, megnézne, de a párja miatt nem teszi, nem próbálja, nem veszi és nem nézi meg. Igen, amikor van párunk és ez néha eszünkbe jut, talán kicsit sóvárgunk, de nem sajnáljuk igazán, hiszen ott van nekünk ő. De már nincs. És ez most nem megint egy fájdalmas rádöbbenés, csak egy ténymegállapítás. Nincs, tehát nem is akadályoz többé semmiben.

Nekem legalábbis most sok ilyen tervem van. A mottóm: "Szemtelenül nem tagadok meg magamtól semmit." Persze ez nyilván függ az anyagiaktól is, de nem történik semmi, ha épp nem állsz úgy és előtte spórolsz egy ideig és aztán vágsz bele ebbe a projektbe. Ne legyen lelkiismeret furdalásod, nem tartozol senkinek számadással!

Hogy mire is gondolok konkrétan? A vágyak tárháza ugyan végtelen de szemléltetésképp néhány példa: áthívhatod a csajokat egy egész hétvégés non-stop pizsipartyra. Aztán ha ahhoz van kedvetek belevethetitek magatokat az éjszakába is. Befogadhatsz egy cicát, vagy kutyát, vagy vadászgörényt, vagy akár mindet. Megveheted azt a miniszoknyát, amiről azt mondta, hogy nem engedne le benne az utcára. Elmehetsz a barátnőddel csajos (pasizós) nyaralásra. Levágathatod/megnövesztheted/befestheted a hajad, most már csak a te véleményed számít. Satöbbi, satöbbi.

Még azok is, akik igazán szabad kapcsolatban éltek és eddig is azt tették, amit akartak, találnak ilyen megvalósításra váró álmokat, vágyakat, ez egészen biztos. Illetve mivel lány vagyok, most csupa lányos dolgot soroltam fel, de nem féltem a fiúkat sem, Ti is tutira kapásból mondotok 5 olyan dolgot, amit eddig a barátnő miatt nem lehetett.

A tanácsom: minden, amit fent olvastál. Egy személyes főszereplője vagy az életednek, nem kell megosztanod a figyelmed, az időd, az energiád, mindet fordíthatod magadra és azokra a dolgokra, amiket csak és kizárólag a magad kedvéért teszel meg. Egy pillanatra se bizonytalanodj el. Gondolj arra, hogy azok után, amin eddig keresztül mentél és kibírtál, ez a legkevesebb, ami kijár neked!

Amiről most írni fogok, az nem egy egyszerű dolog, de a leghasznosabb a mi helyzetünkben. Ez nem más, mint a pozitív gondolkodás. Elég közhelyesen hangzik, de azért folyik még a csapból is, mert tényleg működik. A hozzávalók: elhatározás, akaraterő és kitartás.

Olyan instabil még ilyenkor a hangulatunk, hogy egy pillanatnyi jókedvet is azonnal szét tud zúzni egy alattomos kis negatív gondolat. Ha hagyjuk. Ugyanis ezeket odafigyeléssel meg lehet tanulni irányítani. Egy korábbi bejegyzésemben tanácsoltam, hogy szemléld magad kívülről, tárgyilagosan. Erre most is szükség lesz. Ez azért fontos, hogy ne ragadjanak magukkal a negatív érzések.

Például: eltervezel egy programot, amihez kedved is van. Legyen mondjuk ez egy nyaralás. Arra gondolsz, hogy de jó lesz pihenni, feltöltődni, új élményeket befogadni. De aztán előkerül a kisördög és azt suttogja a füledbe: minek, ha nem vele mész? Mi értelme, ha aztán úgyis visszajössz az üres lakásba és ő nem lesz itt? Ismerős?

Rettenetesen utálom ezt a kis ördögöt, ezért elhatároztam, hogy elbánok vele. Tudom, ha odafigyelek és elég ideig nem veszek róla tudomást, tovább áll majd. Sikerült már korábban is, szóval tudom, hogy lehetséges.

A tanácsom: amikor érzed, hogy a fejed fölé úszott egy sötét felhő, egyszerűen mondd ki hangosan, hogy csak azért sem hagyom elrontani a kedvem! Lehet, hogy valaki furán néz majd rád, ha ez épp a metrón történik, de oda se neki. Amikor ezt megtetted, azonnal, gondolkodás nélkül foglald le magad valamivel. Én, mint mozgás mániás, ha tehetem, rögtön zenét kapcsolok és tornázok egyet. Vagy az is jó megoldás, ha felhívod a barátnődet és csacsogtok egy kicsit. Maga a tevékenység végeredményben mindegy, csak azt kerüld el, hogy ez a negatív gondolat befészkelje magát az agyadba, mert ott aztán elhatalmasodik és megint garantált néhány nap rosszkedv. Ellenben ha csak úgy végigfut rajtad, de cserébe okozol magadnak egy azonnali jó élményt (torna, beszélgetés a barátnővel, egy új cipő vásárlása, stb.), sokkal kevesebb kárt tesz benned, szinte semmit. És minél többször alkalmazod ezt a módszert, annál könnyebben fog menni.

Logikusan hangzik, igaz? Mert az is! Gyakorlásra fel! (A tapasztalatokat pedig várom a szakitasutanazelet@gmail.com email címre!)

Túl vagyunk egy újabb héten. Ha eddig nem voltál igazán formában, most megint elölről kezdhetsz mindent tiszta lappal. Például felállsz a kanapéról, megrázod magad és abbahagyod az önsajnálatot. Nem titok, hogy ezekkel a bejegyzésekkel nem csak Benneteket, hanem magamat is biztatom.

Nem túl fényes hétvégét csináltam végig. Dolgoztam és habár néha gyógyír a társaság, néha éppen az ellenkezője. Nem vagyok pénztáros, de képzeld el ezt a szituációt, mert ez is szinte ugyanaz, ami velem történt: mosolyogsz a vásárlóra, kedves vagy mindenkivel, kívülről nem látszik rajtad semmi, de belül könnyezel. Aztán egyszer csak leejtesz valamit, amiért lehajolsz és amikor nem látják az emberek az arcodat, hirtelen könnyekben törsz ki. De erre nincs most idő, nem teheted meg, hogy elrohansz, villámgyorsan letörlöd a könnyeid és mikor felegyenesedsz, már újra mosoly ül az arcodon. Kegyetlen tud lenni. Ugyanakkor megint gazdagabb lettem egy tapasztalattal.

A tanácsom: merj szomorú lenni. Hagyd, hogy végigmenjen rajtad ez az érzés. Sokkal hamarabb megszabadulsz tőle, mintha rengeteg energiával elfojtani próbálnád. Én otthon belenéztem a tükörbe és ezt mondtam magamnak: most kicsit megint rossz passzban vagyok, de ez nem baj. Ez is csak egy időszak, amin túl kell lenni. Sírtam, ha úgy éreztem, hogy előtörnek a könnyek, aztán megkönnyebbültem.

A nők a ciklusuk miatt egyébként is érzékenyebbek a hónap néhány napján, ki előtte, ki közben, egyénenként változó. Természetes, hogy ilyenkor jobban a szívedre veszed a dolgokat. Nálam valószínűleg ez a ludas most a dologban, úgyhogy igyekeztem is tudatosítani magamban, hogy ez nem miatta van.

Szóval ne vonj le messzemenő következtetéseket, akárhogy is érzed magad. Éld át a pillanatot és ne gondolkozz túl sokat. Az agyalás a legrosszabb, amit tehetünk és egyben a legnehezebben megakadályozható. De annyi mindent kibírtunk már, most sem lesz ez másként. Ha arra van szükséged, hogy kicsit magadban légy, akkor cselekedj e szerint, a fontos, hogy tudd, most Te vagy a legfontosabb és mindent megtehetsz, ami jól esik!