Amikor felfogtam, hogy ennek tényleg vége, szó szerint azt éreztem, hogy minden darabokra hullott a mellkasomban. A szívem, a lelkem, az érzéseim. Zsibbadt mindenem, fizikai rosszulléteket produkáltam. Amikor az ember ilyen rosszul érzi magát, természetes, hogy azonnal menekülni akar ebből az állapotból. Tehát elképzelhető, hogy könyörög az exnek, vagy ne adj Isten butaságokon töri a fejét. Hiszen ilyenkor minden mindegy, csak ez a marcangoló fájdalom szűnjön meg...

A tanácsom: ha úgy érzed könyörögnöd kell, tedd meg. Abból a szempontból ez még hasznos is, hogy a benned felgyülemlett stresszt ilyen módon kibeszéled, kizokogod magadból. És ennyire friss szakítás után valószínűleg még úgysem lennél képes azonnal megszakítani vele minden kapcsolatot, tehát ha szükségét érzed, keresd, beszélj vele. Sokat nem ronthatsz a helyzeten, míg át nem esel a ló túloldalára és egyenesen üldözni nem kezded. Ezt semmiképp sem javaslom. 1-1 telefonbeszélgetés még oké, de ne hívogasd, ne üzenj neki fél óránként és nem csak azért ne, hogy nehogy megutáljon, hanem mert ezzel magadnak sem teszel jót.

A leghasznosabb, ha ebben az első pár napban mindig van melletted valaki. Nem azért, hogy jobban érezd magad, nem fogok hazudni, nem fogod, de az egyedüllét ilyenkor mindennél rosszabb. Velem a nővérem csinálta végig ezt a néhány napot és habár nyomorultul éreztem magam és valószínűleg őt sem dobta fel a hangulatom, azért utólag visszagondolva tudom, hogy mennyit segített a jelenléte.

A tanácsom: olyan valaki legyen veled, aki mellett nem érzed azt, hogy feltétlenül beszélned kell, aki tisztában van vele, neked most arra van szükséged, hogy ha kell hallgasson, hogyha kell beszéljen, vagy akár órákig üljön melletted, miközben te csak sírni vagy képes. Most még ne akarja azt bizonygatni, hogy mennyivel jobb neked nélküle, és semmiképp se parancsoljon rád, hogy márpedig shoppingolni/bulizni mentek. Ezt az első pár gyászos napot is meg kell élned, hogy minél hamarabb rendbe jöjj, a programoknak pedig később eljön a maguk ideje.

Ami még ezt az időszakot jellemezte nálam a mindenfajta szenvedésen kívül, az az, hogy képtelen voltam enni. Ez egyébként nem csak az első 3 napban, hanem egy teljes hétig így volt az esetemben, rekordidő alatt le is dobtam az amúgy is kevés súlyomból vagy 4 kilót.

A tanácsom: tudom, hogy görcs van a torkodban, a gyomrodban, egyfolytában a sírás fojtogat, de enni MUSZÁJ! Bármennyire is hihetetlen ez most, de el fog jönni az az időszak, mikor újra élvezettel veszed a szádba a finom falatokat. Viszont addig, amíg ez nincs így, nem kívánság műsor, muszáj leerőltetned néhány óránként legalább pár falatot. Ha 1-2 óra alatt el tudsz szürcsölni egy tányér levest és eszel egy kis gyümölcsöt, már nagyon büszke vagyok rád, ez nem kis teljesítmény!

Ebben az első pár napban minden elképesztően nehezen megy. Főleg, ha a történtek ellenére suliba, dolgozni kell menned és nem teheted meg, hogy kihagysz egy kis időt. A szakítás utáni éjszakán lehetséges, hogy nem alszol egy percet sem és azt hiszed, most már örökké sötétségben fogsz élni, de végül mindig eljön a reggel. Ami ugye legalább olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint az éjjel, hiszen össze kell szedned magad és végig kell csinálnod az első napot nélküle.

A tanácsom: nem is tanács, inkább ténymegállapítás-menni fog! Nem kis erőfeszítésedbe fog kerülni, hogy egyáltalán felkelj az ágyból, de képes vagy rá. Nem mondom, hogy vágd magad csinosba, mikor fésülködni sincs életkedved, de tudd: ezt nem is várja el tőled senki! Apró lépésenként kell haladni. A tény, hogy volt erőd kimászni a takaró alól és felöltöztél, már hatalmas előrelépés. Ha mindenképpen menned kell (iskola, munkahely), akkor is elég, ha megmosakszol, rendbe szeded magad és akinek feltétlenül muszáj, elmondod, hogy mi történt, ne érjen váratlanul senkit, ha esetleg könnyekben törsz ki. Amint túlestél a feltétlenül szükséges tennivalókon, sétálj egyet, legyél egy kicsit a természetben, nekem ez mindig sokat segít. Tegyél bármit, amihez egy fikarcnyi kis kedvet is érzel. Ha nincs ilyen, akkor sincs gond, menj haza, pihenj és amit még sokszor el fogok mondani: LÉGY MAGADDAL SZEMBEN TÜRELMES!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.