Nem törvényszerű, de esetemben többször is előfordult néhány napos szünetekkel, hogy amikor már egy picit megnyugodtam, hirtelen újra és újra belém vágott a felismerés, hogy ő már nem része az életemnek. Ez teljesen természetes, hisz annyi minden emlékeztet rá, bármiről beugorhat egy-egy apró élmény, ami hozzá fűzött. Például sétálsz az utcán és meglátsz egy olyan autót, amit ő szeretett volna. Vagy a boltban a kedvenc édessége láttán facsarodik el a szíved.

A tanácsom: ha már újra utolért a fájdalom, használd ki. Ülj le és próbálj meg minél több olyan dolgot végiggondolni, ami eddig eszedbe sem jutott, hogy már nem valósulhat meg. Például nekünk már nem lesz olyan cuki, közös kutyusunk. Nem megyünk jövő nyáron Madagaszkárra. Nem tanulunk meg együtt gördeszkázni. Fájdalmas minden egyes ilyen rádöbbenés, de időt, energiát és könnyeket spórolsz meg, ha nem egyesével éled át ezeket.

Ha az első pár napot begubózva, a lakásban töltötted, akkor most már mozdulj ki egy kicsit. Nem kell programokat szervezni, ha ehhez még nincs kedved, de nekem például már az is nagy segítség volt, ha egyszerűen csak lementem az utcára és realizáltam, hogy az élet nem állt meg. Ahogy kiléptem a négy fal közül, szinte varázsütésre lett jobb kedvem.

A tanácsom: lehetséges, hogy semmi kedved emberek közé menni, ezért ehhez is fokozatosan szoktasd hozzá magad. Először csak menj le a boltba, teszteld, hogyan hat rád a friss levegő és a visszatérés az életbe. Valószínűleg te is rájössz, hogy mennyivel jobb kint, mint bent az emlékeket őrizgetni.

A zene általában jót tesz, ha rosszkedvű az ember, de ez sem mindenkire igaz. Én az első pár napban képtelen voltam zenét hallgatni, bármit meghallottam, azonnal elgyengültem. Ami egyrészt nem baj, mert a könnyekkel megint távozott egy csomó feszültség, másrészt viszont nem muszáj szándékosan összetörnöd magad, ha épp nem is vagy sírós állapotban. De ha hallgatsz, akkor csak olyat, ami a te személyes kedvenced, semmi olyasmi, amit az ő kedvéért hallgattál, vagy amit együtt szerettetek meg. Ha olyan zenét hallgatsz, ami csak rád jellemző, például az előző, boldog szinglikorodra emlékeztet, az hatalmas energiával tud feltölteni.

A tanácsom: szóval be a fülhallgatót és sétára fel!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.