Vanilla666 2013.04.19. 15:52

Olvasói levél

Szemezgettem a szakitasutanazelet@gmail.com címre érkező email-ek közül és elsőként Juli levelét választottam (akit a valóságban persze nem így hívnak).

Szia Lia!

Nemrégiben találtam meg a blogod.
Azért írok, hogy elmondjam mennyire fantasztikus olvasni, nem érzem annyira egyedül magam és nagyon sokat segítesz ezzel!
Velem is megtörtént, elköltözött három hete, azóta sajnos szenvedek mint a kutya. Az elején, ahogy sokan mások, én is sírtam, könyörögtem, hogy jöjjön vissza, de hiába.
Azt mondta, már nem biztos abban, hogy szeret.
12 évig voltunk együtt, a lakás közös. Egyenlőre nem tudja mit akar, de kérte, hogy még ne adjuk ki albérletbe.
Szívem szerint én okoznék neki szenvedést, hogy átélje ugyanazt, amit én. Sajnos az a helyzet, hogy kevés barátom van, vagy ha van, azok párok, így velük sem nagyon tudok találkozni.
Mit tegyek? Bármilyen segítségnek örülök.
Juli

Kedves Juli!

Nagyon örülök, hogy írtál, ez egy fontos lépés, azt jelenti, hogy már felfogtad a helyzeted és változtatni akarsz rajta. Kérdés, hogy milyen irányba. Általában nem tanácsolom, hogy bárki is próbálja meg visszacsábítani azt, aki elhagyta, mindig a tiszta lapra, új életre koncentrálok. De 12 év nagyon hosszú idő és Ti sokkal jobban ismeritek egymást, semhogy egy idegen ebbe beleszólhatna. Szóval ha azt érzed, hogy van reális esély arra, hogy újra együtt legyetek, akkor ahhoz most el kell engedned.
Ne keresd, ne foglalkozz vele. Ha néhány hét után nem érzi a hiányod és nem kerül elő, akkor sajnos el kell fogadnod, hogy külön utakon mentek tovább és a Te utad sok meglepetést tartogat még a számodra. Nagy valószínűséggel később, mikor újra boldog leszel valaki más oldalán, még hálás is leszel, amiért kilépett az életedből.

Viszont ha úgy gondolod a döntése végleges, akkor felesleges hamis álmokat dédelgetni, meg kell kezdened az elszakadást. Kezdve azzal, hogy minden szálat elvágsz, ami hozzá köt. Mivel még csak három hét telt el, javaslom, hogy egyelőre ne keresd és csak saját magadra koncentrálj. A blogban sok erre vonatkozó hasznos tanácsot olvashatsz. Majd ha már eléggé összeszedted magad, akkor állj elé és mondd meg neki, hogy nem várhatsz az idők végezetéig, amíg kitalálja, hogy mit szeretne, a saját sorsodról Te döntesz és mivel ő akart menni, viselje a következményeit is, nem leszel a biztos pont (és lakás) az életében, ahová bármikor visszatérhet.
Meg kell próbálni eladni a lakást, a lényeg, hogy már ne kössön össze titeket semmi.

De ahogy mondtam, ez még odébb lesz, az első pár hét sajnos keményen a túlélésről szól, de hidd el, bármennyire is azt érzed most, nem fogsz belehalni. Én is azt hittem nem élem túl, de nem csak hogy még mindig életben vagyok, de már sokkal jobban is érzem magam.

Az persze sokat segítene, ha nem lennél egyedül. Viszont nem feltétlenül kell arra várnod, hogy valamelyik párban élő barátod időt szakítson Rád, legyél nyitott és ismerj meg új embereket. Menj el csoportos órákra, bármilyenre, ami Téged érdekel és beszélgess bátran új arcokkal, nőkkel, férfiakkal és aki szimpatikus, annak ajánld fel Te, hogy csináljatok közös programot. Ilyenkor az új arcok, új élmények, programok valóságos gyógyírként hatnak a fájó szívre.

Fogadd meg ezeket a tanácsokat, legyél nagyon bátor, ahogy eddig is és írj bármikor, ha szükséged van rám.

Szeretettel:

Lia

A bejegyzés trackback címe:

https://szakitasutanazelet.blog.hu/api/trackback/id/tr85235144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása