Egyik kedves olvasóm (akit elneveztem Napsugárnak) leveléből osztok meg most veletek néhány gondolatot.

Ő is túl van egy szakításon és most azon dolgozik, hogy újra felépítse az életét. Hozzáállása példaértékű és nem mindennapi lelkierőről ad tanúbizonyságot.

"Akárhogy is közelítem meg a történteket, életem legjobb dolga történt velem. Személyi edzőhöz járok, fogytam jó pár kilót. Emellett önfejlesztő szemináriumokat hallgatok, gondolkodom a világ és önmagam viszonyáról, gyakorlom a pozitív gondolkodást, ilyesmi. Évekig nem voltam képes így szemlélni a világot, mint most. Jó érzés!"

Nekem is jó érzés volt olvasni ezt a levelet. Persze nem arról van szó, hogy az élet csupa mosoly és vidámság egy szakítás után, hanem arról, hogyan találjunk új értékeket, célokat egy ilyen helyzetben.

Korábbi bejegyzéseimben már írtam, hogy egy szakításnál nem létezik jobb önismereti tréning. Akkor, hogyha az első gyászidőszak elmúltával képesek vagyunk tárgyilagosan állni a dolgokhoz.

Egyedül maradtunk? Igen.

Fáj ez nekünk? Nagyon.

Túl leszünk ezen egyszer? Kétség kívül.

És mi lesz addig is? Hát ez. Rá kell jönnünk, hogy kik vagyunk valójában, mit adott nekünk ez a kapcsolat, hogyan tudjuk a hasznunkra fordítani a tapasztalatokat. Egyszerűen nem adódik ennél jobb alkalom az életben, amit arra használhatsz, hogy rájöjj, milyen erős és értékes vagy. Ősi bölcsesség, hogy minden rosszban van valami jó. Ez nagy igazság. Higgy abban, hogy minden okkal történik, bízz magadban és bízz a jövődben, mert minden okod megvan rá!

Várom továbbra is a leveleiteket!

Szeretettel:

Lia

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.