Drága Olvasók!

Eltelt egy hónap az utolsó bejelentkezésem óta, aminek köszönhetően sok új tapasztalatra tettem szert a szakítás folyamatát illetően és van egy jó hírem is: egész biztos, hogy senki nem fog belehalni!

Aki most talált rá erre az oldalra, Nekik még mindig azt tanácsolom, hogy görgessenek le egészen a legelső bejegyzésig és onnan haladjanak felfelé, ahogy a lelkiállapotuk megkívánja.

Akik eddig is velem tartottak, íme az elmúlt egy hónap tapasztalatai:

Ha valaki, akkor én megértem azt, amikor úgy érzed, semmi értelme többé az életednek. Pontosan ezt éreztem én is és nem tudtam elképzelni, hogy ez valaha el fog múlni. De az idő tényleg segít és ha nem bízod a véletlenre a dolgok alakulását, Te magad is sokat tehetsz azért, hogy hamar jobban legyél.

Többek közt értem ez alatt azokat a tippeket, amiket itt a régebbi bejegyzésekben olvashattatok. Ha nem csak átsiklotok felettük, hanem igenis összeszeditek magatokat és legalább néhány tanácsot megfogadtok, már sokat tettetek önmagatokért.

A másik és egyben kulcsfontosságú (valamint talán a legnehezebb, tudjátok, hogy nem hazudok :) ) lépés, hogy meg kell szakítani minden, ismétlem MINDEN kapcsolatot az exszel. Ha esetleg haraggal váltatok el, akkor nem is olyan nehéz ez, de ha nem, akkor annál keményebb megtenni. De muszáj! Nem azt mondom, hogy örökre, de egy hosszú időre mindenképp.

Ami engem illet, pár hete eljutottam erre a szintre, mert meguntam azt, hogy nem tudok elszakadni az emlékektől, sőt, keresett is, ami megint csak nem sokat segített az ügyön. Így az egyik beszélgetésünk alkalmával megmondtam, hogy ne keressen többet, én se fogom őt (ahogy én eddig sem tettem) és zárjuk le szépen ezt az egészet. Se telefon, se email, még facebookról is letöröltem. Azt hittem jobban megvisel majd, ehhez képest inkább megkönnyebbültem. Ki kellett zárnom ahhoz az életemből, hogy teljesen új fejezetet nyithassak. És most így néhány hét távlatából azt mondom jól döntöttem.

Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, újra el kezdtem élvezni az életet, sőt, ami azt illeti, találkoztam is valakivel, aki felkeltette az érdeklődésem, ami megint csak azt bizonyítja, hogy nem áll meg az élet egy kemény szakítás után. Persze nem azt mondom, hogy élveztem ezt az időszakot, de az elmúlt három hónapban rengeteget megtudtam saját magamról és büszkeséggel tölt el a tudat, hogy képes voltam felállni a padlóról. Szóval bátran tanácsolom nektek ugyanezt, merjetek elszakadni és magatok mögött hagyni minden fájdalmat!

Van még valami, ami viszont egyenesen boldogsággal tölt el: Ti magatok! Egyre többen írtok, tanácsot kértek, vagy éppen csak elmesélitek, hogy egy kis fogódzóra leltetek ebben a blogban és ez rendkívüli módon megmelengeti a szívemet. Ígérem, ezután sem tűnök el, és Ti is mindig megtaláltok a szakitasutanazelet@gmail.com email-címen!

Ölellek Benneteket!

Lia

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.