2013.10.28. 11:13
Összefoglaló
Sziasztok!
Azokra gondolva, akik először járnak itt, újra elmesélem, hogy mi is ez a blog.
Tavaly szakított velem életem szerelme, ami rettentően megviselt. De aztán arra gondoltam, hogy ha már ez történt velem, megpróbálhatnék valamiféle "hasznot" kovácsolni a nyomorúságomból, így elkezdtem leírni, hogy éppen mit élek át és hogy mi segített az adott pillanatot, helyzetet átvészelni.
Reméltem, hogy ezzel segítek azoknak az embereknek, akik szintén hasonló cipőben járnak, hogy a történetemből erőt meríthetnek és hogy "módszereimet" alkalmazva hamarabb léphetnek a gyógyulás útjára.
Szerencsére sok pozitív visszajelzést kaptam az eltelt majd másfél évben, így bizton merem állítani, hogy a dolog működik. Természetesen a saját tapasztalataim is ezt támasztják alá, hiszen itt vagyok, élek és boldog vagyok, holott akkor azt hittem nem élem túl..
Ha Te is ezt érzed most, vagy a kiheverés bármelyik stádiumában jársz, kérlek olvasd el a legelejétől ezt a blogot (kis segítség, ennek a lapnak az alján kezdődik: http://szakitasutanazelet.blog.hu/2012/7 ), hogy minél előbb túl légy rajta és teljes életet élhess!
Szeretettel,
Lia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lekid 2018.12.18. 11:12:52
Még csak most olvastam el a bejegyzéseid, mert nekem most vált aktuálissá.
10 év után szakítottak velem.
Együtt éltünk 5,5 évig. Ő környezetváltozásra vágyott, elköltözött másik városba és elkezdtük a távkapcsolatunk. Persze nem működött... megcsalt és elhagyott. Nála már biztos hamarabb elkezdődött a lecsengés időszaka, hiszen ő már nagyon boldog én meg itt maradtam szenvedve 4 hete. Szeretném tudni, hogyan sikerült neki ilyen hamar túllépni 10 éven...Itt maradtam egyedül az emlékekkel, a tárgyakkal, a közös cuccokkal. Borzalmasan érzem magam. Állandóan bőgök, nem tudok koncentrálni SEMMIRE. Nem tudok emberek között lenni. Ahogy ilyenkor mondják összedőlt a világom, a jövőképem. Kérdések sorozata : miért nem érte volna meg neki harcolni a kapcsolatunkért, hogyan tudott ilyen könnyedén elengedni, ennyire jelentéktelen vagyok? Hogy tudnék ezek után helyre jönni? Nekem ő az első kapcsolatom, az első óriási csalódásom és itt maradtam egyedül 31 évesen. Fogalmam sincs hogyan kezdjem újra. El sem tudom képzelni mással az életem, én vele terveztem a jövőt. Hogy tudnék ezek után bárkiben megbízni. Mi értelem az életnek ha csak szenvedünk... Nagyon, nagyon, nagyon rosszul vagyok. És nem érzem, hogy javulna a helyzet.
Mivel régi a bejegyzésed gondolom azóta újra boldog vagy, de remélem tudsz segíteni.
Szia!